Magadért futsz!
Mi a futás, mi a kocogás?
Elhatározás, döntés, tett… milliónyi mindből.
Hogy elindulsz, hogy lépsz megint egyet,
szaladsz egy újabb órát, fordulsz még egy kört.
Ha már itt tartasz, csak győztes lehetsz!
Mert ez mozgás, és a mozgás élet.
A futás pedig nem más, mint:
Hajnali fáradtság, nehéz végtagok, kattogó ízületek, fájó izmok,
táguló mellkas, dobbanó szív, szorító torok, lendülő kar, ritmus.
Az én ritmusom. Fülemnek legszebb muzsikája.
Fülemüle-ének, rigó-dallam, átölelő szél susogása.
A kerítés mellett haladva szemeimnek fény-árnyék vibrája.
A kimaradt keddi harang hangja, fenn kék ég, lenn vörös salak,
Közte pedig Én, mint szárnyaló lég, illat, szín és zaj.
Alázat, mit sajgó térdem nem hagy felednem.
Felsejlő emlékek, villanó képek… elöntő érzelmek,
mik könnyekként gördülnek végig arcomon,
s fuldokló zihálással törnek fel torkomon, elfojtom.
Elmúlt már, könnyű mosolygó hála maradt, jelen vagyok.
Nap melege, tág kapillárisok, sóvá száradt izzadmány az arcomon.
Éhes-szomjúság, szükségingerek, lézercikázó ábrándok.
Összecseng a tér zaja, az idő kifogy talpam alól,
már nem számolok lépést, percet, kört, csak futok, amíg bírok.
Szabadság ez, korlátok nélküli, egyszerre vége, minden megszűnik…
elül a szél, tompul a fájdalom, nincs érzék, nincs mérték.
Eggyé válok a mindenséggel és a gondolatokkal.
Most „világomban tényleg minden rendben van”.
Áldás lesz, csoda, öröm… meditáció vagy, ha úgy tetszik ima:
Állandó kétségek között inogva, de bízva hinni,
hogy ugyanez az ember maradok, ha megállok… akkor is.
Balla Tünde (Szeged, 2009. október 4.) Évának :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.