Cyberboat...faceless talk...

Ma az egyik kollégámmal chat-eltem. Vicces dolog, mert két szobával arrébb lakik, az éjszakai ügyeletes... :)

Megkérdezte, hogy hogy vagyok, mert rég látott... (nyilván ő akkor dolgozik, amikor én alszom és fordítva... :) )

Még két nap és megyek haza, örülök-e neki?

Ezt feleltem neki:

ohhh, yes.. I am very happy to go home...

I need rest.. I need to see my family..

I need to see my friends...

and just have the fresh air in my town...

walking from morning till night... alone... and smile.

That is what I need! Nothing else... just God and me!

God bless you all!

Zöldszív – Green Heart <3

Három éve már, hogy egyszínűbe öltözött testem és lelkem. Nem tudom miért, de ha új ruhát kell vennem, más színre rá sem nézek… na jó, van egy-két kivétel. 

Régen nem szerettem, most nem is értem, hogy lett mára minden ruhadarabom szinte teljesen, egyöntetűen ZÖLD!

A természet szeretete, vagy nyugtató hatása miatt? Miért ideges vagyok? Nem hiszem. 

 
Divatszín? Nem tudom, nem követem a trendet, azt sem tudom, mi van a kirakatokban, csak megyek, és ha valami elfeslett rajtam, azt cserélem, lehetőleg minél kényelmesebb, zöld színűre!

Mindegy is, hogy mi az ok, ez a szín most én vagyok. Sokszor érzem, hogy mellkasomban nem piros, hanem egy magányos, didergő zöld szív dobog. Szeretete hatalmas, mégis begubódzott, mert kinyílni nem mer, csak várja azt a csókot, ami majd egyszer beérleli és kinyitja, mint hatalmas lótuszt, hogy illatával bódítson, szépségével hódítson minden földi halandót!

Fényesíti magát mély rejtekén s várja, hogy ragyoghasson úgy, ahogy azt valaki szeretné. Az a valaki az őt teremtő és dédelgető. Az elfogadó és megértő, elengedő és visszahívó, harcba küldő, békebíró. Ő az, aki akkor is szeret, ha én viszont nem is szeretem, ha megtagadom, vagy elárulom, lehajol és felemel, kezébe veszi két kezem, arcomat simítja és szemembe mondja, hogy Légy áldott gyermekem! Ő az, aki zöldre festett, mosolyogva engem nézett és bolondosan azt gondolta, ötlete nekem is tetszett. Nem bánom én csak legyen öröme bennem, mulasson rajtam jókedvében, de adjon békét nekem az én szerető istenem!

 Mindenki tudja, hogy a keleti testkultúra évezredes múltra és változatlan hagyományokra mutat vissza. Talán éppen ezért hatásos, mert nincs benne semmi trendi, semmi új, semmi a kornak megfelelő... csak az ember és az energia. 

Fogadjuk hát el, úgy ahogy van, létezik, működik! Ne kérdőjelezzük meg hatékonyságát... ne akarjuk megreformálni! Hagyjuk, hogy terjedjen és hasson és tegye a dolgát! Töltse fel az ember testi-lelki telepeit, nyisson új kapukat, új dimenziókat, adjon új lehetőségeket, nyissa ki szemünket, tárja ki fülünket és karunkat a világ felé! Áramoljon, mint a fény!

Hosszú hajós hónapok után, végre először mentem masszázsra. Amszterdamban, amit imádok... alig van pár órám körbenézni egy-egy városban, de ez a hely őrült és hihetetlen  módon vonz, így örültem, hogy ez a város az első masszázsállomásom. A kínai negyedben járva-kelve még egy hónappal ezelőtt vettem észre egy aránylag olcsó kis helyet (nem szalon, nem üzlet.... ). Nem fényképeztem, de sokan be sem mertek volna menni oda. 35 EURO 1 órás Chi-kung masszázs, ami nyugat-európai viszonylatban olcsónak mondható. Nem részletezem, de a lényeg, hogy helyrerakott... két napig még fájt a helye, természetesen, de a másnapi cserenapot röhögve csináltam végig és szinte röpködtem, pedig a mérleg jelenleg nem a régi maratoni versenysúlyomat mutatja! :)

Az egészben az volt a legszebb, hogy nem azzal a szándékkal indultam el a városba, hogy masszázsra megyek, de végül ott kötöttem ki és ettől még erősebben hatott. Mert azt éreztem, hogy most ide be kell mennem, még ha minden jel az ellenkezőjére utal, mutat is!

Persze nem vagyok ám én mindig annyira rossz állapotban, hogy végső megoldást keressek egy masszőr kezei között. Többnyire magam teszek azért, hogy jól érezzem magam, már ha nem vagyok lusta, hogy reggel időben keljek. Igyekszem naponta jógázni, néhány hónapja kezdtem... és azt érzem, hogy jó! Sőt nagyon jó! Nélküle már fájnék, sírnék. 

Mindennek tiszteletére és Reggie szülinapjára rajzoltam is egyet. Hát tessék!

KEEP THE BALANCE! FIND THE HARMONY! STAY HAPPY IN THE PRESENT! AND YOU WILL KNOW YOUR WAY!

Respekt minden keleti gyógymódnak, mozgásformának, holisztikus kezelésnek!

Mert ugyan állandó kétkedésre vagyunk ítélve, mégis minden zavaró, zűrös körülménytől eltekintve egyetlen dolog állandó az energia, ami hol lenn - hol fenn tart bennünket ég és föld között. Olykor keményen a talajhoz szegez minket, hogy homlokráncolva és fogösszeszorítva megalapozzuk jövőnket, gyökeret eresszünk.. máskor pedig fejbúbunknál fogva aranyfonálon lógunk és lebegünk, mint órainga, mosolyogva szemlélve az alattunk szorgoskodókat.

Akárhogyan is legyen, az energiáinkat mi osszuk-szorozzuk-osztjuk-kívonjuk. Annyi van, amennyit teremtünk, gondolatainkkal létrehozunk, vagy aggódásunkkal elemésztünk. Tudom, ha fel is zaklatom magam... én választottam ezt az utat, jól kidühöngöm és lehordom magam, de végül meg kell bocsájtanom magamnak. Nem magyarázkodom senkinek, mert csak önmagammal tartozok elszámolással. A saját döntéseimet nekem kell meghoznom, és én lépem meg minden egyes lépésemet.

Így vagy úgy, de felfedezek, kockáztatok, tanulok és sikert aratok. Most ez a legfontosabb.

Harmónia, béke, szeretet és egészség mindenkinek!

Köszönöm Tünci és Attila :)

Mitől van az, hogy nem múlik, ha csitul is de újra felkorbácsolódik

mikor már azt hiszem vége, egy apró kvarknyi villanással feléled

szíve megint ver, levegővel beszívott, kavargó érzetekből táplálkozik

látott helyekből merítkezik, tekervényeim eldugott rejtekéből

előrángatja szépen becsomagolt, selyemszalaggal átkötött emlékeim

Átforgatja, felpofozza, friss léggel tölti, nem hagyja őket sírjukban nyugodni.

Miféle kegyetlen szerelem ez? Milyen messzire kell szaladnom, hogy

ne érezzem, ne keressem? Mert kereslek, kutatlak máshol, másban

Pedig tudom jól, hogy Téged, csak Benned talállak.

Újat kell megszeretnem, hogy a régit, ezt a gyötrőt és mégis szépet

Hamvaiból folyton felébredőt, végleg, örökre eltemessem.

Százszor megadtam magam neki, és mindig kecsegtetett kegyelmével

eresztett kicsit pórázomon, hogy aztán a szabadságtól megrészegülve

rángasson vissza még nagyobb erővel. Térj észre! Csak ő van a szívedben! 

Bármit is remélek, hiszek, fülem hallja, szemem látja, eszem tudja az utat,

de valami belül mélyen, énségem közepében, legőszintébb tükrében

Ősi elemi erővel, hiszem, bízom, tudom, kétség nélkül birtokolom

Te vagy nekem és én néked, így vagyunk mi Egyek, égi szövetségben

 Máténak :)

https://www.youtube.com/watch?v=4gjsdwidKnc&feature=related

    …mert írhatnékom van, mert valami ki akar jönni, fel akar törni, ki akar buggyanni belőlem. 

De mi? 

Álmodtam az éjjel, ugyan halvány érzet sem maradt belőle, aludtam jó levegőjű szobámban, szépen vetett ágyamban, egyedül, mint általában.

Ébredtem és jókedvvel tüsténkedtem, ahogy szoktam, ha mosolygósan akarom kezdeni napomat.

Hmmm... mi az, ami gondolkodtat?

Elindultam, dolgoztam. Kedves voltam, víg és hatékony. Ahogy illik. Pénzemért adtam, magam és munkám, erős két kezemét, ráadásként szívem melegét.

Jót ettem a kenyeremből, mit tegnap sütöttem, tiszta vízzel oltottam szomjam, igaz ma két kávét is ittam...de mi van még bennem? 

Favágó kedves? Igen eszembejutott... de nem ő az, aki szavakat akar tolni számra, sem az előttem álló kaland, ami jövő kedden indul útjára... 

De akkor mi? Gondolkodom még kicsit. 

Hümm-hümm... Ehhh... hagyom picit nyugodni elmém, eldőlök az ágyon.

Szusszanok.. macska gömbölyödik mellettem. Az ablak nyitva, langyos szellő mozgatja a függönyt. 

Motorzúgás, hangoskodó gyerekek zaja szűrődik be... és madarak füttye!

Igen, tavaszi madarak és vadgalamb hangja... párjukat keresik, fészküket raknák... új kezdet a mai, a tavasz első napja. 

Telik a tüdőm, egyre gyorsabban szívom magamba, mintha mindig is erre vágytam volna... a ma levegőjére, üde frissességére, napsütötte melegre és zöldülő ligetre. 

Föld szagára, símogató szélre, arannyal fénylő nap melegre, kék égre, száguldó habfelhőkre. A kikelet hangjára, ízére, színére... szagára. Erre az érzésre, ami ma van, most... amitől boldog vagyok oly annyira, hogy sírok, örömtől és meghatottságtól, az erőtől ami ebben a pár természetesnek tűnő tényben lakozik. 

TAVASZ VAN! Örülök, hogy vagyok, hogy épp ma vagyok és tudhatom, hogy ez ilyen szép tud lenni, hogy nem kell hozzá semmit se tenni... csak hagyni, hogy ittlegyen, körülvegyen, átöleljen és szeressen.

Én is szeretlek Istenem. Köszönöm Neked!

Köszönöm a létezésem!

Még csukott szemmel szimatolom a reggeli fényt,

süketen is jól tudom, mit susog nekem a szél,

nyílik elmém, tárul a világ, hangjait hallom 

tudatomat felfújom, mint végtelen ballont.

Tágul és száguld új helyekre suhan,

pedig testem még mindig mozdulatlanul, 

a melegen ölelő ágyban Hozzád simul.

Megjártam már a földkerek minden zugát

láttam erdeit, ízleltem vizét, éreztem szagát

messzi helyeknek és tetőtlen egeknek.

Nap melegét, eső frissét, deres tájak vacogó hidegét,

hegyek magasát, fűnek zöldjét, óceánok mélyét, 

madárhangot, női könnyet, guruló gyermek nevetést, 

virág szirmát, őszi levél hullást, hangtalan jelelést,

születő és meghaló lelkek fájdalmas nyögését,

gépek moraját, kémények füstjét, utca forgalmát,

légy zümmögést, óraketyegést, kutyaugatást,

fékcsikorgást, feszülő bútorok reccsenő jaját, 

bendőkorgást, macskadorombolást, nyújtózó ölelést, 

mind neked adom, s cuppanós puszival ébresztelek én!

https://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI&feature=related

Natinak! 2008. 

... hát persze, hogy nem ez az első, talán valamiféle ákom-bákom lehetett még az ovi előtti időkből! :)
Nemrégiben részt vettem egy tanfolyamon, a saját önértékelésem alapján, előtte nem nagyon tudtam rajzolni, de a 4 napos intenzív jobbagyféltekés rajzórák után, ez volt az első firka, amit készítettem. (Grafit és szén)
A kép nem a saját agyszüleményem, nem is én vagyok.
Másolat Gelner Lóránd gyönyörű fotójáról, amelyet az alábbi linkre kattintva meg is nézhetsz!: www.renzo.hu/hu/#/portfolio/nude-art/

Üdv Néked Kedves Olvasó, vagy inkább csak kíváncsian bámészkodó!

 

Kicsit zavarban vagyok, mert most születtem és tök pucéran, minden tapasztalat nélkül, egyelőre a saját gondolataimmal is összekuszálódva kezdem meg ezeket az oldalakat.

Lehetséges, hogy a világbohóca blogon nem fogsz találni nagy eszmefuttatásokat és "Hú, de különleges és érdekes" dolgokat, de talán azért néhányan ellátogatnak majd ide és bízom benne, hogy legalább egy embernek tetszeni is fog, amit lát.

Úgy legyen! Csapjunk a lovak közé!