Zöldszív – Green Heart <3
Három éve már, hogy egyszínűbe öltözött testem és lelkem. Nem tudom miért, de ha új ruhát kell vennem, más színre rá sem nézek… na jó, van egy-két kivétel. 
Régen nem szerettem, most nem is értem, hogy lett mára minden ruhadarabom szinte teljesen, egyöntetűen ZÖLD!
A természet szeretete, vagy nyugtató hatása miatt? Miért ideges vagyok? Nem hiszem.
Divatszín? Nem tudom, nem követem a trendet, azt sem tudom, mi van a kirakatokban, csak megyek, és ha valami elfeslett rajtam, azt cserélem, lehetőleg minél kényelmesebb, zöld színűre!
Mindegy is, hogy mi az ok, ez a szín most én vagyok. Sokszor érzem, hogy mellkasomban nem piros, hanem egy magányos, didergő zöld szív dobog. Szeretete hatalmas, mégis begubódzott, mert kinyílni nem mer, csak várja azt a csókot, ami majd egyszer beérleli és kinyitja, mint hatalmas lótuszt, hogy illatával bódítson, szépségével hódítson minden földi halandót!
Fényesíti magát mély rejtekén s várja, hogy ragyoghasson úgy, ahogy azt valaki szeretné. Az a valaki az őt teremtő és dédelgető. Az elfogadó és megértő, elengedő és visszahívó, harcba küldő, békebíró. Ő az, aki akkor is szeret, ha én viszont nem is szeretem, ha megtagadom, vagy elárulom, lehajol és felemel, kezébe veszi két kezem, arcomat simítja és szemembe mondja, hogy Légy áldott gyermekem! Ő az, aki zöldre festett, mosolyogva engem nézett és bolondosan azt gondolta, ötlete nekem is tetszett. Nem bánom én csak legyen öröme bennem, mulasson rajtam jókedvében, de adjon békét nekem az én szerető istenem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.