Mert ugyan állandó kétkedésre vagyunk ítélve, mégis minden zavaró, zűrös körülménytől eltekintve egyetlen dolog állandó az energia, ami hol lenn - hol fenn tart bennünket ég és föld között. Olykor keményen a talajhoz szegez minket, hogy homlokráncolva és fogösszeszorítva megalapozzuk jövőnket, gyökeret eresszünk.. máskor pedig fejbúbunknál fogva aranyfonálon lógunk és lebegünk, mint órainga, mosolyogva szemlélve az alattunk szorgoskodókat.
Akárhogyan is legyen, az energiáinkat mi osszuk-szorozzuk-osztjuk-kívonjuk. Annyi van, amennyit teremtünk, gondolatainkkal létrehozunk, vagy aggódásunkkal elemésztünk. Tudom, ha fel is zaklatom magam... én választottam ezt az utat, jól kidühöngöm és lehordom magam, de végül meg kell bocsájtanom magamnak. Nem magyarázkodom senkinek, mert csak önmagammal tartozok elszámolással. A saját döntéseimet nekem kell meghoznom, és én lépem meg minden egyes lépésemet.
Így vagy úgy, de felfedezek, kockáztatok, tanulok és sikert aratok. Most ez a legfontosabb.
Harmónia, béke, szeretet és egészség mindenkinek!
Köszönöm Tünci és Attila :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.